Majd 40 éves vagyok. Eladóként végeztem a közép iskolában. Soha nem vágytam nagy tanulmányi karrierre, nem is vonzott a főiskola. Persze nem egy keresett szakma az enyém, de eddig mindig találtam magamnak munkát.
A munkahelyem
Az iskolából kikerülve, évekig egy munkám volt. Egy nagy ruházati áruházban dolgoztam, mint eladó. Aztán, mint mindenkit elért minket is a válság. Több mint tíz évig dolgoztam itt, és ez után adták el a céget. A tulaj már nem akarta csinálni, és ezt is mint manapság a ruházati boltok nagy többségét egy kínai vette át. A személyzet egy részét nem akarta megtartani, mondván felesleges. Gyorsan jött a hír, hogy lefeleződik a létszám, aztán ment a találgatás, hogy ki marad, és ki megy.
Persze, én azon szerencsétlenek közé estem, akinek mennie kellett. Először kétségbe is estem, hogy mi lesz, nem lesz munkám, de a párom nyugtatott, hogy nem lesz gond, biztosan találok majd valamit.
Ha jól emlékszem, fél évig voltam munka nélkül. Az első egy vagy két hónap nem volt rossz, de utána nem találtam a helyemet. Nem is egy helyre beadtam az önéletrajzomat, de nem jelentkeztek sehonnan. Már a táskámban is volt nálam egy két tartalék azért, hogy ha befut valami gyorsan, akkor legyen lehetőségem odaadni a jelentkezésemet.
Valaki mindig tartotta bennem a lelket, hogy úgy is találok valamit. A sógornőm Marika javasolta, hogy kezdjek magammal valamit, ha már úgy alakult, hogy itthon vagyok unszolt, hogy töltsem hasznosan az időt, és tanuljak valamit, vagy menjek tanfolyamra. Ő zökkentett ki a mélabús hangulatból, és az ő unszolására jelentkeztem végül, egy angol nyelvtanfolyamra a 3. kerületben, tőlünk nem messze.
A tanfolyam
Minden nap jártam szorgosan a tanfolyamra. Közben persze nem egy állást pályáztam meg, mindig sikertelenül.
Végül egyik délután csörgött a telefonom, azt nem tudtam, hogy ki hív, mert már annyi helyre adtam be a jelentkezésemet, hogy nem tudtam kitalálni melyik lehet az, de mindegy is volt. A lényeg, hogy behívtak egy állás interjúra. A páromnak nem is mondtam el, úgy döntöttem, majd ha sikerül, nem kiabálom el, nehogy feleslegesen örömködjek.
A munka ajánlat
Nagyon ideges voltam az állás interjú miatt. Főleg, hogy egy ingatlan közvetítő céghez hívtak be. Még soha nem voltam ilyen helyen, és nem dolgoztam ebben az ágazatban sem. De gondoltam, ha ez lesz most, akkor legyen.
Kilenc órát beszéltünk meg, egy közeli kávézóban. Igyekeztem kicsit hamarabb oda érni, inkább hamarabb, mint később, hiszen fontos az első benyomás. Így is volt, volt még 10 percem, próbáltam magamat nyugtatni.
Végül, egy nagyon kedves, és nyugodt emberrel ismerkedtem meg, Dénessel. Ő az itteni iroda vezetője. Elmesélte, hogy az egyik kolléga nője babát vár, és az helyére keresnek alkalmazottat. Még egy vagy két hónapig tud dolgozni, de ez idő alatt mindent meg mutatna, hogyan működik, és mennék vele a házakhoz. Igen csak meggyőző volt. Persze aggódtam, hogy nincsen tapasztalatom, és még tanfolyamra is járok, amit nem szeretnék már abbahagyni, ha már elkezdtem.
Még örült is neki, és támogatta, hogy nyelv tanfolyamra járok, hiszen akkor fogok majd tudni kommunikálni a külföldi érdeklődőkkel is.
A munkát elvállaltam, ez ma már kicsivel több, mint egy éve történt. Nem volt egyszerű belerázódni, hiszen nem egy kabátot kell eladnom adott esetben, hanem egy házat, de végül sikerült. A nyelvtanfolyamot is befejeztem.
örülök, hogy végre sínen van az életem megint, van jó munkám, amit már szeretek csinálni, és már nem is egy házat adtam el.