Az új lakásom és az új munkám rövid története

A kishúgomra vigyázni mindig nagy felelősséget jelent számomra. Édesanyám persze tudja, hogy ezzel olyan terhet ró a nyakamba, amit nem én választottam, és aggodalmaskodik emiatt, de nem tudom hogyan elmagyarázni neki, hogy számomra ez egyetlen percig sem lehet teher. Szeretem a kis lurkót, ám nem tagadhatom, hogy jelenleg nekem is megvannak a magam problémái. Éppen költözni készülök a szülői házból, ugyanis a munkám miatt kissé kintebb kell költöznöm, egészen a külvárosba, hogy ne készítsen ki a rengeteg utazgatás.

Ez kissé szomorú, hiszen életem nagy részét itt éltem le, viszont felvillanyoz az új lakás ígérete. Sajnos, az ingatlanos, akivel megbeszéltem ma a találkozót, előbbre tette a randinkat, így kénytelen leszek a kishúgomat is magammal vinni. Az a szerencse, hogy anyu egy nagyon pöpec, új babakocsit rendelt Korinának: a kis hintót egyszerűen át lehet alakítani autóshordozóvá, könnyű összerakni újra babakocsivá, így megkönnyíti a dolgunkat, ha vásárolni megyünk, vagy meglátogatjuk a vidéken élő nagyszülőket. Ez a gondolat vigasztalt most, hiszen éppen csak becsatoltam az izgő-mozgó babát a kocsiba, máris elaludt, így könnyedén vettem az akadályokat, miközben a messze parkoló kocsimat kerestem, és szépen elhelyeztem az autóban, ügyelve arra, hogy fel ne ébredjen. Korina szerencsére nagyon jó baba, sokat alszik, és keveset sír, és ha sír, azt is jó okkal teszi. Hiányozni fog, ha nem lakunk majd egy házban, de amint tehetem, meglátogatom, ahogy csak időm engedi.

A mai napon nagy szerencsém volt, ugyanis a forgalom nekem kedvezett, és Korina is csendben szundikált, nem úgy tűnt, mintha feltűnt volna neki, hogy éppen már több kilométert a hátunk mögött hagytunk. Szerencsére, előbb érkeztünk a kijelölt helyre, így volt időm összeállítani a babakocsit, míg az ingatlanos megérkezett. A lakás szuper volt. Pontosan olyan, amilyenre mindig is vágytam: egy csendes kis zug, ahová jó hazatérni és feltöltődni a mindennapos rohanás után. Ha Korina ébren lett volna, valószínűleg neki is tetszett volna, de csak aludt a babakocsijában csendesen, miközben és felfedeztem az új lakásom minden egyes kis négyzetméterét. Bútorozott volt, gépesített, azonnal költözhető, szóval elrabolta a szívemet, és elég hamar megegyeztünk az ingatlanossal, hogy szeretném, ha ez lenne az új otthonom. Viszont mielőtt kiléptünk volna az ajtón, a hölgy egyre közelebb lépett a kishúgomhoz, és azt hittem, őt fogja dicsérni, szemügyre vette a babakocsiját. – Nagyon tetszik – jegyezte meg tetőtől talpig végigmustrálva a kis szerkezetet, és el is mosolyodott, amikor meglátta benne az alvó Korinát. – Én is hasonló modellt néztem ki – mondta újra, és észrevétlenül a hasára csúsztatta kezét, amivel az én arcomra is mosolyt csalt. – Ám nem tudom még, milyen típusút és pontosan honnan kellene vennem – sóhajtott, és közben reményvesztetten lóbálta a táskáját maga mellett, elgondolkozva nézve a húgomat és a babakocsit egyaránt. Úgy voltam vele, ha ő ennyit segített, én miért ne viszonozzam a kedvességét? Szóval felírtam egy kis cetlire a www.ajandek-varazslo weboldal címét, ahonnan Korina babakocsiját is rendeltük, és elmeséltem neki, hogy ez igazán különleges darab, ugyanis még autóshordozó is könnyen lehet belőle, és biztosítottam róla, amennyiben gyermekvállalásra kerül majd a sor, én is hasonló babakocsiban fogok gondolkodni.

A hölgy megköszönte a segítségemet, és mivel Korina éppen akkor kelt fel, megengedtem, hogy ringassa kicsit, míg újra körbehordoztam a tekintetem a jövőbeli új otthonomon. Kölcsönös segítség egymáson, a mai nap is jól alakult. Főleg, hogy a hölggyel kollégák leszünk, ugyanis az új munkám – ingatlanos! Boldog élményekkel gazdagodtunk mindhárman aznap. Én az új lakásom reménybeli terveivel, Korina egy kis szeretgetéssel, a hölgy pedig, Móni, azzal, hogy megdajkálhatta a tündéri kishúgom, kapott egy tuti tippet, és még kötött egy jó üzletet is. Azt hiszem, a mai nap pont egy olyan nap volt, amikor tipikusan megérte felkelni, hiszen minden jól alakult. Örültem, hogy a költözésem előtt együtt tölthettem a húgommal egy kis időt, és miközben betettem az autóshordozójában a kocsiba, igyekeztem elterelni a figyelmem a költözés izgalmáról, és csak az útra koncentrálni.