Ahogy kirepül az ember a tanintézetekből, egyre több kihívással néz szembe. Először munkát kell találni, hó végére kijönni a fizetésből, és ha hosszú távon sikerül takarékoskodni, lehetőségünk nyílik ingatlant vásárolni. Az ember sose tudhatja, mikor fog változni az ingatlanpiac, és mikor éri meg lakást venni, így amikor megvan az önerő, felveszi a hitelt, és reménykedik, hogy nem épp ezt követően zuhan le az ingatlanok ára…
Ha ezen túlvagyunk, vagy épp már ezt megelőzően az esküvő szervezése is egy rendkívül stresszes időszak, és kihívások gördít az emberek elé. Ha összevetjük a kettőt, az esküvőszervezéshez is szükséges önerő, és a hitel pedig a násznép tagjaiba vetett „hit”, hogy a boríték sok pénzt rejt majd. Az „ingatlan” pedig, amibe költözhet az ifjú pár, a nagy betűs Házas Élet, amiben már minden közös: a fürdőszoba, a nappali, a konyha, a jelen és a jövő.
Szerencsés, ha ezekben az időszakokban van legalább egy olyan személy, akire nyugodt szívvel rábízhatunk feladatokat, és aki szakértelemmel fordul felénk. A hitelszakértő és ingatlanközvetítő mellett az esküvői ceremóniamester is fontos szereplő az emberek életében!
Sokan arról mesélnek az esküvőt követően, hogy ő vett le minden terhet a vállukról, és miatta tudták elengedni magukat, megélni minden fontos pillanatot. Mert nem nekik kellett a násznépet fogadni, elirányítani, tájékoztatni, leültetni a ceremóniához, elmondani, hogy most a gratuláció zajlik, jöhetnek fotózkodni, játék következik, üljenek le, érkezik a torta, álljanak fel, stb. Eléggé komikus lenne egy ilyen szituáció, ha a menyecske kurjongatna, hogy „Hahó, eladó vagyok!”
Vegyük azt az egyszerűnek tűnő, de igenis összetett helyzetet, amikor egy esküvőn érkezik a torta. Ezt megelőzően jó pár teendője van a ceremóniamesternek! Először is egyeztet a párral, hogy tartsák-e a tervezett időpontot, vagy hagyják még a násznépet táncolni kicsit – ha tele a táncparkett, tilos lelőni a bulit! Ha megvan az időpont, egyeztetni kell a DJ-vel, hogy pár szám múlva tortázunk, ez két dolgot jelent számára: a következő két-három dallal már nem pörgeti fel a táncolókat, hanem kicsit visszavesz az őrületből és tempóból, illetve bekészíti azt a dalt, amire majd érkezhet az édesség.
Ezt követően a ceremóniamester szól a felszolgálóknak, hogy vegyék elő a tortát a hűtőből, készítsék elő a kistányérokat, villákat, gurulós kocsira kerüljön a szalvéta és a nagy kés is vízbe mártva. A fotósnak is szólnia kell, hogy készülhessen fénykép a tortáról még azt megelőzően, hogy felvágta a pár. Ez kihívás általában a fotósoknak, mert a konyhák és folyosók nem túl dekoratív hátterek, de hát nekik is legyen valami kihívás! Ha minden készen áll, és mindenki tudja a dolgát, tehát a DJ bekészítette a dalt, a felszolgálók előkészítettek mindent, a fotós lefotózta a tortát és a pár se ment el éppen pisilni, akkor jöhet a felkonferálás, a násznép felállítása, körberendezése, hogy lehetőleg mindenki lássa a tortát és a párt, ahogy felszelik azt!
Az első szeletnél azt szokták nézni, kinek a keze van felül a késen, mert az fogja viselni a házasságban a nadrágot. Az első falat pedig az egymás iránti szeretetüket fejezi ki a pároknak – történt már olyan, hogy a vőlegény az egész szeletet betömte az arcába, az egész násznép nevetett! Ha van a tortán tűzijáték, akkor a pár addig csókolózhat, amíg az ég.
Ez mind olyan geg, poén, amit a pár nem mondhat a násznépnek, hisz róluk szólnak az események. Szóval megéri a Nagy Napra is bizalmat szavazni életünk egy fontos szereplőjének!