Egy itthoni nyaralás miatt lett klímánk

A családommal nemrég költöztünk panelból kertes házba. Ez sok megbeszélnivalót kívánt: melyek legyenek a gyerekek szobái, hogy rendezzük be a konyhát, kell-e kád a fürdőbe vagy csak zuhanykabin, milyen színű legyen a nappali fala, és minden ehhez hasonló, mindenki számára ismerős téma felbukkant, aki vásárolt már valaha ingatlant. Egyedül egy témában nem nyitottunk vitát, a gyerekek bármennyire is szerették volna: ez pedig a klíma kérdés.

Én sajnos nagyon félek a klímától. Erről volt is már beszélgetésünk a férjemmel, főleg tavalyelőttig, míg a panelban laktunk, és ott azért jóval melegebb volt, mint az amúgy is több zöldfelülettel rendelkező környéken, a jó hőszigetelő anyagból készült családi házban, ami ugye picit olyan, mint egy barlang, szinte állandó hőmérséklet van, télen se hűl ki nagyon, nyáron se melegszik fel elviselhetetlenül. De ez lényegtelen is, itt már annyira nem éreztük a szükségét a klímának, a panelban viszont néha jó lett volna. Egyetlen probléma volt… Az én szemem nem bírja a klímát. Emlékszem, mikor először kezdtem dolgozni egy irodában, két hét után egyszerűen kénytelen voltam felmondani. Folyamatosan be volt gyulladva a szemem, semmilyen csodaszer, szemcsepp, borogatás, szemüveg nem segített rajta. Folyamatosan fájt, égett a szemgolyóm, folytak a könnyeim… Egyszerűen lehetetlen volt nekem a klimatizált környezetben dolgozni. És bármennyire is nehezen viseltem a nyári melegeket, ez a kellemetlen érzés örök tanulságul ott lebegett a szemem előtt, hogy ne nagyon vágyakozzak klíma után.

A férjem ezt teljességgel megértette, és bármennyire is szeretett volna a panelba klímát, végül teljesen aranyosan lemondott róla, mondván, hogy az én kényelmem számára sokkal fontosabb, mint a klíma berendezés. Tavaly nyáron azonban, a nyaralásunk alatt, minden megváltozott.

A családommal egy ideje azt csináljuk, hogy nem mindig külföldre megyünk el nyaralni, hanem próbálunk minél több itthoni szép helyet, látványosságot megnézni, túrázni, sátorozni. Ez több szempontból is hasznos elhatározásunk, egyrészt én például rádöbbentem arra, hogy mennyi fantasztikus hely van Magyarországon, milyen gyönyörű ez az ország, mennyire gazdag, sokszínű, másrészt, valljuk be, nagyon is pénztárcabarát. Nekem az a tapasztalatom, hogy a mindenkori turizmus soha nem a helyiek zsebéhez van szabva, azért mindig kicsit többe kerülnek a dolgok ‒ gondoljunk csak bele a Budai vár környéki lángosok, fagyik, kávék árába ‒, de azért mégse annyira érezhető az árkülönbség, mint egy-egy külföldi, esetleg gazdaságilag jobb helyzetben lévő országban. Nyilván többe kerül a balatoni lángos, mint a kedvenc aluljárosóm, de azért évente egyszer meg lehet engedni magunknak. Ettől függetlenül persze eljárunk külföldre is, egyáltalán nem szeretném, hogy a gyerekeim majd úgy emlékezzenek, hogy a spórlós anyjuk miatt nem járhattak menő helyekre nyaralni, mint az osztálytársaik, hanem csak túráztunk a hazai hegyekben meg mit tudom én.

Tavaly azonban pont a gyerekek kérték, hogy maradjunk szép hazánkban nyaralni, ugyanis a férjem egyik nagyon kedves barátja hívott minket Debrecenbe hozzájuk néhány napra. Még az egyetemi évek alatt ismerték ők meg egymást, és miután végeztek, Sanyi hazaköltözött Debrecenbe, a férjem meg maradt a fővárosban, de a kapcsolat nem szakadt meg közöttük, folyamatosan tartották a kapcsolatot, és mind a mai napig nagyon jó barátok a fizikai távolság ellenére is. Sokszor családilag is szoktunk időt tölteni velük, Sanyiéknak is van két kisgyerekük, akik picivel idősebbek a mieinknél, de eléggé jól elvannak együtt szerencsére, ahogy mi, a felnőttek is. A gyerekek kimondottan imádják őket, tehát amint meghallották, hogy több időt tölthetünk Sanyi bácsival és családjával, máris bezsongtak, hogy azonnal menjünk hozzájuk.

Meg is érkeztünk egy csütörtöki délután, valamikor július derekán, elképesztő meleg volt, nagyon jól esett a hideg limonádé, amivel kínáltak, lezuhanyoztunk, majd leültünk vacsorázni. Miután ezzel is megvoltunk, körbevezettek a lakásban, megmutatták, melyik a mi szobánk, el is kezdtünk kipakolni, Sanyi meg mondta, hogyha nagyon melegünk van, nyugodtan kapcsoljuk csak be a klímát. A gyerekek persze ezen is lelkendezni kezdtek, nálunk ugyanis nincsen klíma berendezés, és persze azonnal követelték, hogy kapcsoljuk be.

A férjem magyarázta, hogy anya szemének nem tesz jót, de a pici gyerekek sajnos nem ennyire megértőek, és amint fel lett nekik ajánlva, hogy bekapcsolhatják a klímát, addig küzdöttek, amíg bekapcsoltuk a klímát. Annyira jutottam velük, hogy megbeszéltük, hogy hagyjuk pár órát működni, aztán, ha anya szeme nem bírja, akkor ki fogjuk kapcsolni. Ebbe még belementek, de láttam rajtuk, hogy szentül meg vannak győződve arról, hogy csak túlzok, és igazából semmi baja nem lesz majd a szememnek… A legnagyobb meglepetésemre teljesen igazuk volt végül.

Én már néhány perc elteltével rettegve vártam, hogy mikor kezdődik majd el az ismerős, szinte elviselhetetlen fájdalom. Az égő érzés, a könnyezés, a fejfájás, meg az, hogy egyáltalán nem látok. Végül eltelt néhány óra, aztán egy egész éjszaka, és én teljesen tünetmentesen ébredtem fel. Ezen amennyire meg voltam lepődve, annyira örültem is, és a reggeli közbeni beszélgetésünk nagyjából arról szólt, hogy erről a csodás klímáról társalogtunk az asztalnál. Sanyi mondta, hogy jogosak voltak a félelmeim, régen ő is tapasztalta, hogy nem bírja a klímát a szeme, de egyrészt az irodákban lévő berendezések azért jóval keményebbek ezeknél az itthoni verzióknál, másrészt azóta azért sokat fejlődött a technika, hogy nekem az a rossz tapasztalatom volt. Mesélt picit az ő klímájukról, és mondta, hogy neki ez a Gree klíma a kedvence, arról nem is beszélve, hogy a Gree klíma ár – érték arányban nézve szerinte az egyik legjobb a piacon. Ő nagyon meg van elégedve minden szempontból a klímájukkal, és csak javasolni tudja nekem is, hogyha igazán érdekel, akkor ezt a márkát keressem.

A következő néhány napot azért még tesztüzemmódban töltöttem el, arra várva, hogy mikor fog teljesen váratlanul bedurranni a szemem, de végül úgy tűnt, Sanyinak igaza van, vagy a szemem erősödött rengeteget az elmúlt években, vagy kíméletesebb ez a klíma, mint amilyenre emlékeztem.

Így, mikor végül hazaértünk a kirándulásról Debrecenből, a férjemmel megint leültünk megbeszélni, hogy mi legyen a klímával otthon. Mint ahogy említettem, nekem a családi házban nem volt annyira igényem már klímára, viszont a férjem borzasztó szörnyen viseli a hőséget, és a gyerekek ebben természetesen rá ütöttek. Végül abban egyeztünk meg, hogy lesz, ami lesz, szereltessünk mégis klímát, aztán, ha majd mégse fogja bírni a szemem, akkor nem használjuk vagy esetleg el is adjuk. Javasoltam, hogy ha a Sanyiénál már ennyire bevált a Gree klíma, akkor ne is nézzünk mást, főleg, hogy ugye ajánlotta is egy megbízható ismerős, arról nem is beszélve, hogy többször elhangzott, hogy a Gree klíma árban is nagyon megéri.

Sanyi a Fábián Klímát ajánlotta. Ők ugyan nem velük dolgoztak, viszont a felesége unokatestvére épp nem sokkal ezelőtt szereltetett klímát, hogy nekünk is megfordult volna a fejünkben az ötlet, és égre-földre dicsérte a vállalkozást, arról nem is beszélve, hogy ahogy az oldalukra rákattintottam, valóban azt láttam, hogy a Gree klímák ára nagyon kedvezményes náluk. Így tehát úgy döntöttünk a férjemmel, hogy mindenképp innen fogunk klímát venni végül. Főleg, hogy nem csak magára a Gree klíma árára volt akció, hanem a beszerelés is olcsóbb, ha innen rendelünk.

Miután minden lebeszéltünk a Fábián Klímával, kiválasztottuk a számunkra szimpatikus Gree klímát ár és mindenféle egyéb szempontok figyelembe vételével, pikk-pakk be is szerelték a házunkba. Ezután már csak nagyon izgatottan ki kellett próbálni… És láss csodát, ahogyan Sanyiéknál sem, így itthon sem okozott számomra semmilyen kellemetlenséget a klíma. Ennek a végén nem is én örültem a legjobban, hanem a családom, akik olyan szörnyen viselik a hőséget… Pedig mindig mondom nekik, hogy tulajdonképpen ők jártak jobban, mert én meg a hőséget viselem jobban, a hideget nehezebben, és lássuk csak be, Magyarországon hideg azért több ideig van, mint meleg.

A végén még felhívtuk egyszer Sanyit, hogy megköszönjük neki a tippet, és azt is örömmel újságoltuk el, hogy a Fábián Klímával is rettenetesen elégedettek voltunk, az is egy szuper ajánlás volt!