Amikor összeköltöztünk Lucával, akkor világlott ki számomra, hogy szeretném a feleségemként tudni. Sosem éreztem úgy, hogy majd egyszer azt fogom gondolni, hogy majd vágyni fogok egy darab papírra, hogy megerősítsem a kapcsolatomat valakivel. Igazából azt hiszem azt tartottam fontosnak, hogy Isten színe előtt esküdjünk meg, tegyünk tanúbizonyságot arról, hogy visszafordíthatatlanul összekötöttük az életünket egy szent fogadalom által. Meg persze egyébként is. (Nem akartam amúgy azt sem, hogy a gyerekünk ne tudja azt mondani az oviban a csoporttársainak, hogy anyu és apu házasok.)
Szóval megkértem a kezét az egyik nyaralásunk során. Letérdeltem elé a tengerparton, és elővettem a gyűrűt a vászonnadrágom zsebéből. Ő egyből sírva fakadt, és mellém térdelve sírdogált a kezeim között, az ölemben. Nagy szeretetáramlás hömpölygött köröttünk, a tenger hullámai mind átváltoztak kedves simogatássá. Szentimentális, megható, meleg pillanat volt ez, olyasmi, amit soha nem akarok elfelejteni. Örökre az emlékezetembe akartam akkor vésni Luca arcát.
Persze a pillanatról nem készült dokumentáció. Minden az agyam médiumára van bízva: ahogy öregszem, egyre halványul majd a kép. Az esküvőnk esetében szerettem volna, hogy másképp legyen. Azt akartam, hogy egy esküvői videós rögzítse azokat a pillanatokat, amelyek nem (vagy lehetőleg nem) fognak megismétlődni az életünkben többé. Amelyek egyedi pillanatok, amelyeknek nem lehet, nincsen párja. Látni akartam, meg akartam nézni újra és újra, ahogy Luca ujjára húzom a gyűrűt. Azt akartam, hogy a gyerekeink is lássák majd. Hogy mi mennyire gyönyörűek voltunk fiatalabb korunkban egymás mellett, mennyire szerettük egymást már akkor is, és hogy a helyzet hasonló később is, öregkorunkban. Kézen fogva akarok járni Lucával majd hetven éves koromban is.
Szóval ragaszkodtam az esküvői videós személyéhez, mert úgy véltem, a visszafordíthatatlan és visszanézhetetlen idő az ellenségem, és csak videókkal, fotókkal védekezhetek ellene. Szóval böngésztem a neten, ott találtam a fabianfoto.hu oldalára, ahol a szívemhez igen közel álló fotókat és videókat láthattam.
Pont úgy videózott a cég, mint amilyen videókat magunknak elképzeltem. Pontosan kitapintotta azokat az eseményeket és mozzanatokat, amelyek visszaadták a szerelmet és a meghittséget a kapcsolatokból. Annyira szépen kirajzolódott a párkapcsolatok története, a szerelmek története ezekből a mozgóképekből, hogy rögtön tudatosult bennem, én is ezt akarom.
Amikor megmutogattam Lucának a videókat, ő azzal a kikötéssel egyezett bele a Fábián Fotó alkalmaztatásába, ha szimpatikusnak bizonyul az esküvői videós. A beszélgetés során kiderült, hogy a fotós, videós abszolút hajlékony, érti, mit akarunk, és nagyon jó kedéllyel viselte a közös kávézást is. Elmondtuk neki, hogy szeretnénk összebújós, romantikus jeleneteket a videóba, de főleg olyan képeket akartunk, amelyek természetesek, beállítás nélküliek, és tükrözik a személyiségünket és a kapcsolatunkat.
Az esküvői videós elfogadta a kérésünket, és az esküvő során végig nagyon rugalmasan, magát ehhez tartva viselkedett. Tényleg olyasmiket örökített meg, amelyeket évekkel később könnyes szemmel néztünk vissza mind a ketten. Borzasztóan hálásak voltunk neki, és talán még vagyunk is a segítségéért, készségességéért. A fabianfoto.hu esküvői videósánál jobbat keresve sem találhattunk volna.
Az esküvőn tekintettel volt mindenkire, sosem volt útban, (tudom, sokan ettől félnek, hogy a videósban csetlenek, botlanak majd, de erről szó sincsen, egy professzionális munkát végző cégről van szó!)
Az utómunkával hamar elkészült, szinte észre sem vettük az esküvő után a várakozás napjait. Luca jobban izgult nálam, én szinte biztos voltam abban, hogy nem lesznek problémáink a videóval. Hogy tökéletes lesz, az lesz, olyan lesz, amit várunk, amire számítunk.
És be is teljesült. Sőt, minden várakozást felülmúltak.
Minden barátunkkal megosztottuk, hogy mennyire elégedettek vagyunk. A videó fényei, a rögzített pillanatok, még az egymásra pillantásunk meghittsége is kiütközött a felvételeken. Annyira szép volt minden képkockán Luca is, hogy el sem hittem, hogy ilyen szépség van, hogy ezt a gyönyört a videokamera objektívje képes volt elviselni.
Nagyon örülök, hogy végül is fölkértük az esküvői videóst, nagyon hálásak lehetünk neki elsősorban azért, hogy megörökítette ezt a szép eseményt, hogy az egyedülállóságát is sikerült megjelenítenie. Így a gyerekeink, unokáink is láthatják, hogy öregen is éppen annyira szerettük egymást, amennyire fiatalabb korunkban.