Régi álmom vált valóra, amikor végre eljutottunk az fővárosi nagy színházba. Emlékszem, gyerek koromba voltunk 
egyszer egy darabot megnézni, ha jól emlékszem valamelyik hercegnős mese volt, talán a Csipkerózsika. Már akkor nagyon tetszett az előadás. Utána sajnos csak egy alkalommal sikerült eljutnom, az általános iskola szervezésében Örültem neki, hogy elmehettem.
Most itt állok felnőttként, és még mindig szeretem a színházat, csak ritkán van lehetőségem eljutni. Egy, mostanra már vannak gyermekeink, és így nem az a legfontosabb, hogy én színházba elmenjek.
Mégis Máté, a férjem egyik alkalommal, egy meglepetéssel készült. Azt mondta, hogy öltözzek fel csinosan, és legyek készen pénteken 5 órára. Hiába faggatóztam, kérdezgettem, hogy mondja már meg miért, és hová megyünk, de hajthatatlan volt ezen a téren. Persze, a gyerekeket meg kellett valahogyan oldani aznapra, így szólta édesanyámnak, hogy megtenné e, hogy vigyáz rájuk?. Persze nem kell sokszor megkérni, mert rajong az unkáiért, így szívesen vigyáz már rájuk.
A kérésnek megfelelően, igyekeztem készülődni. Majdnem 4 óra volt, mikor Máté hazajött, én pont tusoltam, mire kiértem a fürdőből, egy szál rózsa várt rám a konyha pulton vázában. Na ez is nagy szó, hogy még erre is gondolt. Mondta, hogy igyekezzek, közben ő is elment lezuhanyozni, és átöltözni. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy hová is megyünk, árulja már el, de nem akarta. Azt mondta, hogy meglepetés lesz. Hiába mondogattam, hogy majd jól meglepődöm, felesleges volt.
Majdnem öt óra volt, mikor elindultunk a kocsival, és a városból kifelé hajtottunk. Meg is lepődtem, hogy elmegyünk, azt hittem esetleg egy vacsorára megyünk.
Szóval Budapest felé vette az irányt, gondoltam majd csak elmondja.
Mikro leparkoltunk a színház előtt, majd kiugrottam a bőrömből, és kérdeztem: Csak nem színházba megyünk? Felhőtlen boldog voltam, hogy végre eljutok.
A darab címére már nem is emlékszem, hogy mit néztünk, csak arra, hogy a mögöttünk ülők folyton beszélgettek. Gondoltuk, hogy majd csak abba hagyják, de folyton a szobalány munka Ausztriában volt a téma. Ismeretlenül is tudtam, hogy Julika lánya kint dolgozik külföldön, és hogy micsoda emberek vannak, és… borzalmasan zavaró volt, de nem csak a mi számunkra, míg végül valahonnan a közelünkből rájuk szóltak, ha beszélgetni szeretnének, akkor menjenek ki.
Én nem is értem, hogy minek ültek be. Vagy ha nem tetszett nekik, miért nem mentek el.
Úgy látszik, már a színházakba is szükség lenne olyan emberekre, aki a rendet figyeli, és aki nem oda való, akkor elküldi. Nem számít, hogy vásárolt jegyet vagy sem, ha nem tud viselkedni, akkor távozzon. Nem csak ők ilyen zavaróak. Számtalan alkalommal előfordult már, hogy valakinek megszólalt a mobiltelefonja. Na ez szokta nálam kicsapni a biztosítékot. Van ahol még be is mondják, hogy: Megkérünk mindenkit, hogy a mobiltelefonokat legyenek szívesek kikapcsolni. Ennek ellenére 2 perc múlva biztosan van valaki, akinek megszólal a mobilja.
Végül a színház, ezt a kis incidenst leszámítva jól sikerült. Utána már a csacsogó asszonyok is nyugton maradtak. Mivel a gyerekek jó helyen voltak, a darab után mé beültünk vacsorázni is ez helyes kis étterembe. Remek este volt, örülök, hogy a párommal kettesben tölthettem egy estét végre, és még színházba is mentünk.