Felépíteni egy házat nem egyszerű dolog. Ezerszer ismételgetett klisé, hogy mennyire sok macerával és stresszel jár, és ráadásul a legtöbbször a valóság nem áll összhangban az elképzelt dolgokkal. Most már tapasztaltam, hogy miért is kötődött össze az építkezés a stressz szóval ennyire markánsan. A munkálatok megkezdése, és az építés lefolyása alatt az ember el sem hiszi, hogy abból nagy adag téglából, sárból, koszból előbb utóbb egy családi lak kerekedik ki, amiben majd éveket, sőt évtizedeket él le boldogan. Amikor a legtöbb a munka, és már semmi nem úgy jön össze, hogy azt szerettük volna, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, ennél már nem lehet rosszabb. Ilyenkor aztán a sors mindig ránk cáfol, hogy lássuk, dehogynem. Sajnos ezt is tapasztalatból tudom. Az egyik nap, amikor épp a házat építgettük, sikerült csodásan esnem egyet, amit sajnos a fogaim bántak, így nem csak a mérnöki szakma rejtett bugyraiba kellett lekalandoznom, hanem párhuzamosan a fogorvostól is felvilágosítást kellett kérnem, hogy ugyan mit kell tennem.
Szerencsére sosem féltem különösebben a fog szakértő gyógyítóitól, ráadásul az egyik barátom is ilyen területen dolgozik, így nem tétováztam sokat, fel is kerestem hamar, hogy minél előbb megoldódjon a problémám. Nem szeretném felsorolni a fogpótlás fajtáit, mert van belőlük néhány, én végül implantátumot kaptam. Így leírva nem tűnik nagy számnak az egész, de a valóságban ez a folyamat sem öt perc volt, ráadásul szeretek utánajárni a dolgoknak, és amit az interneten találtam az sem volt épp szívderítő.
Fiatalkorban egy fog elvesztése sokszor pótlás nélkül is megoldható, de ha már idősebb az ember, akkor sajnos nem ilyen egyszerű a dolog. A kiesett fog mellett lévő szomszédok ugyanis elkezdenek befelé dőlni, hiszen támaszték nélkül maradtak. Ezáltal még akkor is komoly problémák jelentkeznek, ha a hiány nem látható helyen keletkezik. Ráadásul az én koromban egy fogszabályzás már komoly költségekkel jár, és koránt sem biztos, hogy olyan hatásos, mint fiatalon. Aki sokáig él ”fogatlanul” az ráadásul kockáztatja azt is, hogy egyszerű pótlással vissza se tudják állítani az eredeti helyzetet. Épp ezért rohantam én is, hogy még a komolyabb baj kialakulása előtt kezelve legyen a szám.
A pótlás egyébként történhet híddal vagy implantátummal. A második drágább ugyan, viszont a szomszédos fogak nem igényelnek előkészítést, ami szerintem elég fontos apróság. Az előbb esetben viszont a kiesett fog melletti fogakat csiszolni kell, ugyanis csak így van lehetőség a híd létesítésére. Ellenkező esetben a páciens egy életre nyitva tartja majd a száját.
Ha több fog is hiányzik az még ennél is rosszabb. Ezt már lehet rokkantságnak tekinteni. A csökkent rágóképesség ugyanis emésztési problémákkal is együtt járhat. Még szerencse, hogy nekem csak egy fogam sérült, és több nem. A rágási nehézségek ahhoz vezetnek ugyanis, hogy bizonyos ételeket elhagy az ügyfél az étrendjéből. Értelem szerűen azokat, amiket nehéz elrágni. A legtöbb hús sajnos ilyen, és én nem tudnék létezni a steak nélkül. Ledarálni, és meginni meg nem ugyan az, mint a villára tűzött szeleten nyámmogva azon morfondírozni, hogy vajon miért csak félig van átsütve a hús, amikor egyértelműen jelzett az ember a pincérnek, hogy jól átsütve szeretné megkapni a bélszínt. Persze az élmény másodlagos, de mint mondtam az emésztést is felborítja ez, aminek már komolyabb következményei is lehetnek. Az esztétikáról pedig ne is beszéljünk. Nyilván azt senki nem szereti, hogy mosolygáskor kiderül, hogy több füle van, mint foga.
Az olvasottak után rohantam a barátomhoz, aki el is látott és egy hét alatt letudtam a dolgot. Az implantátum egyébként alig észrevehető, és szerencsére az étkezési szokásaimon sem kellett változtatnom. Az érzékenység hamar elmúlt és ismét teljes gőzzel tudtam az építkezésre koncentrálni. Egy félévvel később kész lett a házunk is, és visszanézve megszépültek az emlékek. A gyerekeinknek azóta is meséljük, hogy az apjuk a fogát adta a ház sikeres elkészüléséért.